Az őszről sokunknak az elmúlás jut az eszébe, holott ez az évszak az egyik legszínpompásabb. A színesedő lombú fák arany, sárga, bronzvörös árnyalatokban pompáznak. A rövidülő nappalok és a csökkenő hőmérséklet együttes hatására a fás növények igyekeznek minél több tápanyagot elraktározni, ezért a fás részek a levelekből visszaszívják a tápanyagot, hogy könnyebben átvészeljék a téli fagyot. A működésképtelen levelektől végül megszabadul a növény.

Az erdőben a lehullott lomb, avar a baktériumok és a gombák hatására lassanként humusszá, majd a növény gyökerei számára könnyen felvehető, és felhasználható ásványi anyagokká alakul át ismét. A díszkertben általában nem hagyjuk a fa alatt a lehullott lombot, mert összetömődve megfullad alatta a gyep. Gyűjtsük össze, és készítsünk belőle levélkomposztot, más néven lombföldet, amelyet aztán „visszaadhatunk" a fának, vagy a virágoskert talajába dolgozhatunk.

Az összegyűjtött lombot 15 - 23 cm vastagságú rétegben helyezzük el a komposztáló edényben, vagy kertben. A rétegek közé szórjuk ammónium - szulfátot, vagy a kereskedelemben szintén kapható komposzt - aktivátort. Kiskertekben alkalmazható halytakarékos módszer, hogy a leveleket lyuggatott műanyag zsákba rakjuk, így a levelek gyorsabban bomlanak le. Keverjünk a lomb közé ammónium-szulfátot, és amikor a zsák megtelt, alaposan öntözzük meg és kössük be a száját. Körülbelül hat hónap elteltével a levélkomposzt talajtakarásra használható, illetve bedolgozható a talajba. Kiváló talajjavító anyag.

A művelet megkezdése előtt azonban jó tudni, hogy az örökzöldek, valamint néhány lombhullató fa, így a dió és az akác lombja nem alkalmas komposzt készítésére. A nyár és a platán lombja lassabban bomlik le, mint a bükk, vagy a tölgy levele.

A fű őszi-, téli kondicionálásához október elején egyszeri alkalommal négyzetméterenként 20 - 25 g adagban juttassunk ki lassú feltáródású kombinált műtrágyát (NPK) . Ez a műtrágyaféleség 2 hónapon át ellátja a füvet tápanyaggal, magas káliumtartalma növeli a fű ellenálló képességét a hideggel szemben. Törekedni kell rá, hogy minimalizáljuk a nitrogént (N) és magas szinten tartsuk a foszfort (P) és a káliumot (K). Kiszórás időpontjától függően optimális összetétel lehet a 8:21:21 illletve akár a 0:21:21 összetétel kijuttatása is. A granulátumot fűnyírás után szórjuk ki a száraz talajra, majd öntözzük be a területet. Az őszi tápanyag-utánpótlással gombaölő szeres kezelés nélkül megelőzhetők a tartós hótakaró miatt kialakuló gombabetegségek.

A megritkult gyep felülvetését is elvégezhetjük még október elején. A foltokat töltsük ki tápdús kerti földdel, tömörítsük a talajt és öntözzük be a területet, majd azután szórjuk ki a fűmag - keveréket. A vetéshez a szokásosnál nagyobb, 40-50 g/m² magmennyiséget használjunk a kedvezőtlenebb csírázási körülményekre tekintettel. Amennyiben felülvetésre kerül sor, a műtrágyát egy héttel később juttassuk ki a gyepre. Nagyobb terület fűpótlására gyepszőnyeget használjunk, amelynek lefektetésére az október a legmegfelelőbb hónap. Ne felejtkezzünk meg az automata öntözőrendszer téliesítéséről sem. Ha nincs rá időnk, vagy nincs hozzá eszközünk bízzuk szakemberre, aki néhány ezer forint fejében megkímél a feladattól és egy sokkal drágább esetleges tavaszi fagykár helyreállítástól.

A lágyszárú növények közül az ősz főszereplője az árvácska.  A kertészeti árudák, a nemesítők jóvoltából egyre nagyobb virágú és egyre különlegesebb színekben pompázó változatokkal lepnek meg bennünket. Tehetjük virágládába, vagy a bejárat mellett elhelyezett kő, - vagy kerámiaedénybe. Legfőbb erénye, hogy a hagymások után elsőként kel életre és biztosít folymatos virágzást az egynyári virágok kiültetéséig. Ültessünk mellé kora tavaszi hagymás virágokat, például hófényt (Chinodoxa), krókuszt (Crocus), ixiát (Ixia), fürtös gyöngyikét (Muscari), csillagvirágot (Scilla), vagy téltemetőt (Eranthis), amelyek már február végén, március elején virágpompába öltöztetik a kertet.

Az árvácska levele a meztelen és a házas csigáknak egyaránt kedvelt tápláléka. A csúszó-mászó kártevők különösen az enyhe, csapadékos évszakokban, ősszel és tavasszal jelentenek veszélyt a növényekre. Sötétedés után táplálkozik, és egy éjszaka alatt képes a teljes növényt tarra rágni. Másnap a károsító nyomát ezüstösen csillogó nyálka jelzi. A környezetkímélő módszerek közül a növények köré szórt tojáshéj, vagy fenyőkéreg - mulcs kiszórása javasolt. A talajszintbe süllyesztett, sörrel töltött edény is nagy segítség a károsító összagyűjtésére. Kihelyezése előtt alaposan nedvesítsük be a területet, ami kedvező környezetet nyújt a csigáknak. A sör illata odacsalja őket az edényhez, amibe aztán belepottyan. A kémiai szerekhez csak komoly kártétel, illetve nagy csigapopuláció esetén nyúljunk (Limex csigaölő szer, 0,6 g / m2 adagban).