Négy évszak, változó körülmények

Növényeink megfelelő fejlődéséhez szükséges, hogy a tápanyagok kellő mennyiségben és egymáshoz viszonyított arányban legyenek elérhetők számukra. Legyen elegendő víz, és a környezeti tényezők (hőmérséklet, fény, csapadék, páratartalom, talajviszonyok) is olyan összhangban legyenek egymással, amint azt a növény fejlődése megkívánja.

Ez utóbbi a kertben tartott növényeknél nem okoz problémát, hiszen amikor hűvösebb az időjárás, akkor általában a fény is kevesebb, és ez fordítva is igaz. Nyáron pedig, amikor a legtöbb a fény, az a legmagasabb hőmérséklettel párosul.
 

Ahogy változnak az évszakok, úgy az előbb említett, a növények életfolyamatainak szempontjából lényeges környezeti tényezők is folyamatosan változnak. Ám ami lényeges: ezek a változások összhangban vannak egymással. Azaz, ha hűl a levegő hőmérséklete, akkor a fény is csökken...

Miért a tél a legkritikusabb hónap?

Minden évszaknak megvannak a maga „buktatói".

Tavasszal a magas páratartalom, a kórokozók számára ideális feltételek, és a növényeknek ekkor kibomló, még zsenge levelei miatt a környezeti tényezők összejátszása növényvédelmi szempontból lehet kritikus. 
 

Nyáron az aszályos, csapadékszegény időszakok okozhatnak a növényeknél kiszáradást, ám mivel a levelek lankadása elég egyértelműen jelzi, hogy vízpótlásra van szükség, ennek köszönhetően mégsem a nyár a legproblémásabb időszak a növények tartásának szempontjából.

 
Ősszel az okozhat gondot, ha a hirtelen lehűlésre a növények még nem készültek fel, azaz fás szárúaknál az idei vesszők még nem fásodtak meg eléggé, vagy fagyérzékeny növényinket nem vittük időben védett helyre.

 
A szobában tartott növények számára azonban a tél a legkritikusabb időszak. Ekkor ugyanis a mesterséges körülmények miatt a növényt érő környezeti tényezők intenzitásának arányai teljesen felborulhatnak.
Egy szobaablakban tartott dísznövény például - a lakás 22 °C átlagos hőmérsékletét figyelembe véve - hőmérsékleti szempontból kora nyári időszakban érezheti magát. Ám fény szempontjából telet érzékel, hiszen kint rövidebbek a nappalok, hosszúak az éjszakák, kevesebb a fény, aminek bejutását még az ablak üvege is csökkenti. Ebből következnek a növekedési zavarok, aminek folytán legyengülő növényeink sokkal kevésbé lesznek ellenállók a betegségekkel szemben.

Néha a sanyargatás is jobb a gondoskodásnál

 

Szobanövényeink igényei attól függnek, hogy honnan származnak eredetileg: őshazájukban milyen körülmények vannak. Minél jobban sikerül ezt lakásunkban megteremtenünk számukra, annál jobban fejlődnek, díszítőértékük annál jobban érvényesül.

Azonban vannak esetek, amikor egyszerűen nem tudunk eleget tenni igényeiknek, már csak abból adódóan sem, mert a hazánkban szobai dísznövényként tartott példányok eredetileg a világ számos pontjáról származnak.
Ebből következik, hogy kis túlzással, ahány növény, annyi különböző kérést kellene teljesítenünk. Ez víz szempontjából még egyszerűen megoldható - hiszen cserepes növényeinket egyedileg öntözzük -, és a talaj sem okoz gondot, mivel a megfelelő földkeveréket sem nehéz a növény igényeinek ismeretében összeállítani. Ugyanez a helyzet a tápanyagok utánpótlásával is. Ám a fény mennyiségét és a hőmérsékletet, már lehetetlen a lakásunkban tartott dísznövények mindegyikéhez igazítani!

Vegyünk egy gyakori példát. A kaktuszoknak élőhelyükön főként a magas hőmérséklethez, a tűző napsütéshez és a kevés vízhez kellett alkalmazkodniuk. Ez megjelenésükből is látszik; száruk vastag, vízraktározásra módosult, leveleik tövisekké alakultak, így nem párologtatnak, mint a levél, valamint még a szomjas állatoktól is védik a növényt.

A kaktuszokkal tehát nyáron nálunk sincs probléma: meleg van, fény van és a szárazság is adott. Télen azonban a fény kevés. Emiatt ha a növekedésükhöz egyébként optimális szobahőmérsékleten tartjuk őket, akkor elkezdenek ugyan fejlődni, ám a fény hiány miatt torz, megnyúlt hajtásokat hoznak, melyek sárgásak, és azért nyúlnak, hátha több fényhez jutnak, de hiába. Az ilyen etiolált növények - mivel nem a fajra jellemző megjelenési formájúak - ezért nem díszítik lakásunkat. Emellett ezek az erőtlen hajtások, könnyen áldozatul esnek főleg a gombás és bakteriális fertőzéseknek.

Néhány fontos összefüggés

Amelyek megnyúlt hajtásokat hoznak, azoknak csökkentsük az öntözését, és ezzel együtt helyezzük olyan hűvös helyiségbe, amelyet még őshazájukból adódó „használati utasításuk" alapján még elviselnek. Ha már megnyúltak a hajtások, azokat tavasszal vágjuk vissza.
Az öntözés csökkentésével egymagában nem lehet elérni a növények téli növekedésének leállását, mert víztartaléka minden növénynek van. Ez csak a hőmérséklet csökkentésével együtt célravezető.

Ha a téli növekedés megállítása miatt hűvösebb helyiségbe tesszük növényeinket, és nem csökkentjük jelentősen az öntözésüket, akkor előbb-utóbb rothadni kezdenek. A hűvösben ugyanis sokkal kisebb a növények vízszükséglete, így az öntözővíz csak pangani fog a töveknél.

Hűvösben teleltetett lombos növényeknél a minimális öntözés annyit jelent, hogy ne lankadjanak a növények levelei. Egyes kemény lombúaknál (babér, leánder, tűlevelű örökzöldek) ez nagyobb odafigyelést igényel, mivel ezek vízhiány esetén nem mindig lankadnak. Az is megeshet, hogy a növény úgy kiszárad, hogy észre sem vesszük, csak tavasszal, amikor hozzáérve leperegnek a levelek. Ezt elkerülendő kéthetente öntözzünk, és mindig figyeljük a változásokat a növényen. (Ezek a vesszőkön száradó levelek is pöndörödnek kicsit vízhiány esetén, csak ezt sokkal nehezebb észrevenni, mint a lankadást.)

(Forrás EM2000-Nzr)