A pázsit tervezése során rengeteg szempontot kell figyelembe venni a terület fekvésétől kezdve a környezeti adottságoknak leginkább megfelelő fűfajtákon át az öntözés megoldásáig. Egy lényeges „kérdést" azonban gyakran kihagynak a számításból: a vakondot, aki ugyan a mesében aranyos kis jószág, a valóságban azonban - minden hasznos tevékenysége ellenére - a gyepfelületek réme, aki túrásaival teljesen tönkre teheti az oly sok munkával létrehozott és gondozott gyönyörű pázsitot.

A kezdeti „spórolás" a későbbiekben nagyon elhibázott lépésnek bizonyulhat. Az sem mentség, ha korábban soha nem volt gond velük, ez ugyanis semmiféle garanciát nem jelent arra, hogy később sem fognak felbukkanni. Amikor a kertünket szintén - csak más szempontból - szerető vakond elemózsia után kutatva megjelenik, majd hívatlan vendégként be is költözik, és kalandozásait egyre növekvő számú földhalom jelzi, már késő...

Innentől kezdve egy meglehetősen nehéz, megannyi elszántságot és időt igénylő küzdelem kezdődhet az elűzésére - az irtását ugyanis réges-régóta törvény tiltja.

Az 1894-ben, I. Ferenc József császár uralkodása idején, a mezőgazdaságról és a mezőrendőrség felállításáról hozott törvény vonatkozó részét érdekes, korabeli nyelvezete, és mindmáig időszerű szellemisége miatt is érdemes megemlíteni:

„A hasznos madarak pusztitása tilos. Azok fészkeinek és tojásainak elszedése, valamint a hasznos madaraknak és tojásaiknak forgalomba hozása hatósági engedély nélkül tilos. Ezen tilalom a lakóházakon lévő madárfészkekre nem terjed ki.

A földmivelésügyi minister felhatalmaztatik, hogy ha a jelen törvényben emlitett állatokon és növényeken kivül a mezőgazdaság érdekében más káros állatok vagy növények irtása válnék szükségessé vagy a kimélendő hasznos madarak és állatok megnevezése kivánatosnak mutatkoznék, ezek iránt rendeleti uton intézkedhessék. A hasznos homokkötő növények védelméről a földmivelésügyi minister hasonlókép rendeleti uton intézkedik."

A védett állatokat felsoroló rendelet néhány évvel később, 1901-ben született meg, a modern természetvédelmi szabályozás fontos mérföldköveként.

Ha tehát jogkövető magatartást tanúsítva az állat elűzésére vállalkozunk, számos lehetőség áll a rendelkezésünkre a hagyományos módszerektől a modern, napelemes készülékek bevetéséig.

Utólagos lehetőségek

Egyesek a földbe szúrt sörösüvegre esküsznek, mások petróleummal, olajjal vagy terpentinnel átitatott rongyot helyeznek a járatokba.

Van, aki mésszel, üvegszilánkkal próbálkozik, de egy jó egerésző kutya vagy macska beszerzése is sokat érhet, ha már a vakond természetes ellenségének számító görényt, menyétet, nyestet, rókát, sünt, esetleg baglyot, sólymot, ölyvet vagy gólyát nem áll módunkban tartani.

A vakond számára fő táplálékul szolgáló gilisztákat és egyéb rovarokat kár lenne teljesen kipusztítani a talajból drasztikus vegyszerekkel azért, hogy a vakond ennivaló híján szedje a sátorfáját.

A vegyszermentes módszerek hívei fokhagymával, megtört gyalogbodza hajtással (Sambucus ebulus), ricinussal (Ricinus communis) próbálkoznak. A császárkorona (Fritillaria imperialis) és a mérgező tejnedvet tartalmazó nagy sárfű vagy más nevén vakondűző fű (Euphorbia lathyris) kellemetlen szaguk miatt hagyományos vakondűző kerti dísznövényeknek számítanak.

De kaphatók ammóniával töltött vakondriasztó patronok, naftalinos golyók, füstpatron, elemes és napelemes vakondriasztó készülékek is, amelyek eladásával leginkább a kereskedők járnak jól.

A lehetőségek szinte korlátlanok, egészen az olyan, talán már csak az ember végtelen fantáziáját (?) bizonyító elképzelésekig, mint a járatban elhelyezett rágógumi, az emberi haj, a kenőszappanban főzött dió, a nyers hering elföldelése, a WC illatosító rudak és molyirtó golyók, vagy a vakond érzékeny hallását irritáló hangos techno zene bömböltetése... a sor még hosszan folytatható lenne.

A közönséges vakond (Talpa europaea)

A vakond - látásbeli hiányosságainak ellensúlyozásaként - kitűnően hall és a szaglása is nagyon fejlett, az eddig említett módszerek többsége ezen érzékszerveinek érzékenységére épül. Kísérletezni lehet velük, akár egymással kombinálva őket, azt azonban érdemes bekalkulálni, hogy a megbízhatóságuk (sajnos!) megkérdőjelezhető.

Egy rendkívül elmés kis jószágról van szó ugyanis, aki nem hagyja magát egykönnyen kilakoltatni (de - valljuk be - nem is okolható azért, hogy folyton éhes, ezért ennivaló után kutat a kertünkben. Más, előre megfontolt rossz szándéka amúgy sincs, és - rovarevő emlősként - a növényeinkre sem fáj a foga.) A túrások azonban a szépen ápolt kertben elfogadhatatlanok, ezért ha zéró toleranciát hirdetünk velük szemben, elkezdjük űzni őket:

• ha valamilyen bűzt árasztó szerrel próbálkozunk az egyik járatban, nyit egy másikat;
• ha az egyik helyen sikerül elriasztani, átvándorol a kert másik végébe;
• a drága vakondriasztó eszközöket képes kitúrni a földből;
• és a vakondtúrások elegyengetése sem oldja meg a problémát, ettől a vakond a mélyben vígan dolgozik tovább, és másnapra készít egy új halmot.

További lehetőség a vakondcsapda felállítása, amely a járatokba helyezve szerencsés esetben megfogja a falánk állatkát. A kihelyezett csapdákat rendszeresen ellenőrizni kell, és a pórul járt példányokat elszállítani máshová, nehogy a vakond a csapdában lelje halálát.

Kellően türelmes emberek egy maximálisan bio módszert is megpróbálhatnak, a költöztetést: a vakond túrását figyelve, egy jó ásóval felfegyverkezve, a megfelelő időben egy jól irányzott villámgyors mozdulattal a vakond kiemelhető a földből, és egy vödörben elszállítható messzebbre. Ez persze némi kitartást és gyakorlatot igényel.

Van jó megoldás is?

Ha utólag biztosra nem is mehetünk, szerencsére létezik egy megoldás, amely garantáltan vakondtúrásmentesen tartja a pázsitot: ez a vakondháló, ami nem más, mint egy erős műanyagból készült rács.

Vakondhálót egy meglevő pázsit esetében, utólag már nem szoktunk lefektetni - azonban ha a gyepfelület amúgy is elmúlt egy évtizedes, leromlott állapotú, gyomokkal fertőzött, foltokban kikopott, akkor érdemes megfontolni a teljes felújítást, újrafüvesítést. Ekkor az új pázsit alá mindenképpen érdemes vakondhálót is elhelyezni.

A tekercsben kapható fekete hálót szakszerűen, ráhagyással kell egymásra fektetni, a finom tereprendezés után közvetlenül a gyepszőnyeg alá; vetett fű esetén a felső kb. 5-10 centiméternyi termőföldréteg alá. A rácsok megakadályozzák a vakondot abban, hogy a felszínre tudjon jutni. További előnye, hogy a gyepszövetet is erősíti.

Tekintse meg képgalériánkat a vakondháló fektetéséről!

Képgaléria megnyitása...

Füvesítés (fűmagvetéssel, gyepszőnyegezéssel, nagy területeken akár gépi füvesítéssel) kivitelezésére ingyenes árajánlatot adunk.

A vakondháló fektetésével, árával kapcsolatban további információ érdekében várjuk megkeresését!

Üzenet küldése...