A természetben a legkisebb felület sem marad kopár: még a sziklák repedéseiben is ámulatba ejtő növények élnek, az erdők talaját pedig puha levéltakaró fedi.
Nem véletlenül!

A kertésznek is érdemes ezt a példát követve a nyílt talajfelületeket növényi eredetű anyagokkal fedni.

Talajtakarásra alapvetően kétféle anyagot használhatunk:
- szervetlen eredetűt: ilyenek a kavics, kőzúzalék, műanyag fólia, geotextília;
- valamint szerves eredetűt: mint például a szalma, lomb, lekaszált fű, komposzt, fakéreg, fenyőtű, faapríték (ez utóbbi színezett változatban is).

Mindkettőnek megvan a helye a kertben, a maga előnyeivel és természetesen hátrányaival együtt.

Mulcsozásnak igazából a szerves eredetű anyagokkal történő talajtakarást nevezzük. Ez a természetben folyamatosan és nagy mennyiségben keletkezik: a lehulló levelek, fenyőtűk, gallyak, fakéreg, lehullott virágszirmok, gyümölcsök képezik a talaj természetes takaróját.
A kertekben a legismertebb a fenyőkéreggel történő talajtakarás, ezért részletesebben ezt járjuk körül.

Milyen előnyei vannak a talajtakarásnak?

Ideális megoldásnak nevezhetjük, hiszen a talajra és a növényekre egyaránt jó hatással van, és az ember számára is kedvező.

- Védi a talajt a kiszáradástól, a benne levő nedvességtartalom elpárolgásának lassításával.
- Védi a talaj szerkezetét, segít megőrizni a kedvező, morzsás talajszerkezetet.
- Megakadályozza a kötött talajokon a felszín csontkeménnyé száradását.
- Meredek, illetve homokos talajon segít csökkenteni az eróziós hatásokat.
- Nyáron védi a talajt a túlzott felmelegedéstől, télena  túlzott lehűléstől.
- Csökkenti a gyomosodást, a gyomok keléséhez és fejlődéséhez ugyanis a mulcsréteg alatt kedvezőtlenebbek a feltételek. A gyomok elfojtása szempontjából egyrészről a minél apróbb szemcseméretű fakéreg a kedvező, ez tömörödik a legjobban. Másrészről megfelelő vastagság szükséges (8-10 cm). Ha néhány szál gaz mégis kibújik a mulcsrétegen keresztül, az könnyen kihúzható, mivel a fényhiányos környezetben a gyomnövény csak vékony, gyenge szárat tud fejleszteni.
- Esőben megelőzi a sár felcsapódását a növényekre, ezáltal kevésbé szennyeződik a növény és a termés, de a talaj által közvetített fertőzések esélye is csökken. A paradicsom- és szamócatermesztésben ezért alkalmaztak hagyományosan szalmatakarást.
- Lebomlása során tápanyagokkal dúsítja a talajt.
- A talajban lakó apró élőlényeknek kedvező életfeltételeket teremt. Az élénk talajélet biztosítása és fenntartása mindennek az alapja, a lehető legjobb, amit a növényekkel tehetünk.
- A mulcsozás segíti az újonnan ültetett növények fejlődését. A gyökeresedés gyorsabb és hatékonyabb lesz a talaj magasabb nedvességtartalma miatt. Az eredmény pedig a dísznövények növekedésében és egészségi állapotában is látható lesz, hiszen dísznövényeink jobb eséllyel rendelkeznek, ha nem kell a vízért és tápanyagokért a gyomokkal versengeniük.
- A fenyőkéreg kismértékben savanyítja a talajt, ez különösen előnyös a savanyú talajt kedvelő növények számára (ilyenek például a hortenzia, az erikafélék, az áfonya, a japán juhar).
- Sok terhet vesz le a vállunkról: a mulcsozott területet kevesebbet kell kapálni, gyomlálni és öntözni.
- Emeli a kert esztétikai értékét: egységes színével, érdekes szerkezetével dekorálja a cserje- és virágágyakat, kiemeli a dísznövények szépségét.
- És nem utolsósorban: a friss fenyőkéregnek utánozhatatlanul kellemes illata van.

Mennyi fenyőkéregre lesz szükség?

A válasz: többre, mint először gondolnánk!

A szükséges mennyiséget a terület nagysága és a mulcsréteg kívánt vastagsága határozza meg. A kedvező hatások érvényesülése érdekében a minimálisan ajánlott vastagság 5 cm, de még kedvezőbb, a 8-10 centiméteres vastagság. A mulcsréteg ugyanis kissé tömörödni fog, idővel bomlik is, ezért ha kezdetben sem volt elég vastag, később még kevésbé tudja majd betölteni a szerepét. Kerüljük a túlzott mennyiséget is, különösen az apró szemcséjű mulcsból, ami fojtogató hatással lehet a dísznövényeinkre - ez a levelek sárgulásában és a gyenge növekedésben jelentkezik.

Ha csökkenteni szeretnénk a költségeket, javasoljuk, hogy alulra apróbb szemcseméretű (olcsóbb) mulcsot helyezzünk, és a felszínre terítsük a drágább, igényesebb megjelenésű fenyőkérget.

A számításhoz segítségül: 1 m² területre, 5 cm-es vastagsággal számolva 50 literre van szükség, 10 cm-es vastagság esetén 100 literre.

Hogyan terítsük el?

A mulcsréteg elhelyezése szerencsére nem igényel komoly szaktudást.

A területet először is kapával lazítsuk fel, gereblyézzük el, és tisztítsuk meg a gyomoktól.

Mielőtt kiszórnánk - különösen, ha régóta tároljuk - érdemes megvizsgálni, milyen illata van: a helytelenül kezelt vagy levegőtlen körülmények között tárolt fenyőkéreg ugyanis meg tud savanyodni (ekkor ecetre, vagy ammóniára emlékeztető illatú). Az ilyen mulcs káros, toxikus lehet a növényekre nézve, nem javasolt a kijuttatása. Az egészséges fenyőkéregnek a frissen vágott fára, vagy a jó kerti talajra, avarra emlékeztet az illata.

Utána terítsük el a fenyőkérget. A kiszóráshoz használhatunk lapátot, a végső igazgatást azonban célszerű kézzel végezni. Fontos, hogy a növények tövében ne halmozzuk fel a fakérget, hanem inkább egy fánk mélyedéséhez hasonló formát alakítsunk ki.

Milyen későbbi fenntartási munkák lesznek?

Ne fejeltsük el, hogy a fenyőkéreg egy természetes eredetű, szerves anyag. Az időjárás viszontagságainak kitéve idővel tömörödik, bomlik, veszít a színéből. Öntözőrendszer esetén a bomlás gyorsabban megy végbe.

Ahogy a növények idővel összefüggő borítást adnak, egyre kevesebb mulcsra lesz szükség.

Az esetleges hátrányok

A korábban említett, nagyon alacsony kémhatású, savanyú mulcs káros a dísznövényekre.

Ügyeljünk arra, hogy károsítókat és kórokozókat ne vigyünk a kertbe a mulccsal együtt. Ez elsősorban a komposztra és a lombra vonatkozik, amelyben kórokozók és gombák rejtőzhetnek. Bizonyos gombák veszélytelenek, míg más, kalapos gombák mérgezőek lehetnek az emberre. Különösen kisgyermekes családok esetében ezért ajánlott a gombával fertőzött mulcs eltávolítása, cseréje.

Bizonyos mulcsfélék gyommagvakat tartalmazhatnak, kiszáradva gyúlékonyak, illetve rágcsálóknak és rovaroknak nyújthatnak otthont, de ezek a problémák a fenyőkéreg esetében nem jelentkeznek.

Végül néhány szó a hitetlenkedőknek

Néhányan idegenkednek a mulcsozott talaj látványától: nekik azt ajánljuk, hogy próbálják ki először egy kisebb tesztfelületen a mulcsozást (tanácsainkat követve), és hasonlítsák össze más területekkel a tapasztalataikat. Az eredmények, reméljük, őket is meg fogják győzni a talajtakarás előnyeiről!

Mérő Edit
Veszprém, 2008. május 28.